Egy napon amikor Cupidonak, semmi dolga nem akadt azt gondolta, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat. Elindult hát a gazdájához, hogy meglesse Ő vajon mit csinál, és mivel úgy festett semmi fontosat, ezért Cupido a gazdája tudtára adta, hogy most bizony játszani kellene.
A gazdája kis tanakodás után úgy döntött, hogy megmutatja Cupidonak a rég nem látott kis játékát, az egeret. Cupido, nagyon megörült a kis barátjának, és azon nyomban meg is akarta kaparintani a kis egeret.
A kis egér kezdetben csak kisebb pofonokat kapott (piff - puff), és egyik helyről a másikra csúszott (hipp -hopp). Ezzel a fajta kis csúszkálással nagyon felkeltette a kis ragadozónk figyelmét, és azt gondolta, hát legyen - akkor játszunk vadászósat :)
Én jól hátrálok .... Te meg fuss ...
... majd el is bújok ... Innen a lesből figyelem, hogy van -e kedved még ide oda csúszkálni. Látom nem mozdulsz ... akkor hopp át is ugrok vissza hozzád, hopp.
Meg is vagy, Te kis ficánkolós egér, a farkadnál fogva foglak befalni ... na, most meg kiugrottál? Azt gondolod, hogy a hengerbe nem talállak meg?
De bizony, ott is megtalállak. Fuss hát ....
Egérke én úgy gondolom, hogy itt a vége, hamm bekapjalak ...
Felfallak!!!
Brrr - Pffff - Fújj, Te nem is vagy finom ..., és én végül is vacsoráztam már, nem is vagyok éhes ...
Tudod mit, Te egér: akkor játszunk tovább pofozós csúszkálósat. Azt is mondhatnám, hogy én ütlek, és Te csúszol, jó?
Mit szólsz? Még az alagútba is jól beleteszlek, és onnan is kiveszlek :)
Ezt a kis történetet a Királyfalvy Máténak ajánljuk szeretettel :) :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése