Mindig eljön a bolondozás ideje ... dühöngő
Cupido nagyon nagy érdeklődéssel fogadta, hogy mi miért is mászunk bele nap mint nap a kádba. Talán ezt még meg is értette volna, de azt már biztosan nem, hogy miért teszünk bele annyi, de annyi vizet. - azt gondolhatja, hogy nagyon koszosak vagyunk, és itt már a nyalogatás nem segíthet.
Egyik nap aztán úgy gondolta jobban utána jár ennek a kád dolognak, no de persze akkor amikor nincsen benne víz, nem kell rögtön a "mély vízzel" kezdeni.
Oké, a kád ezek szerint egy jó dolog ... már csak egy kis játék kellene, mondjuk egy csörgős labda, nézzük csak talán van is ilyenem - meg is van ;)
És igen, innentől indul a bolondóra ... szaladgálás kifulladásig. Hiszen az a fránya labda elég rendesen gurul, pláne ha a játék hevében egyre nagyobb pofonokat kap ... nincs mit tenni jobban, gyorsabban, és ügyesebben kell levadászni. De minden nagyvadásznál eljön az a pont amikor elfárad, vagy mondhatjuk úgy is, hogy megfontoltabb ... az biztos, hogy le lassulnak, de az is lehet erő gyűjtésről lesz szó:
Talán mégis, játszani kellene ezzel az izgő mozgó labdával, minimális energia befektetéssel - gondolhatott valami ilyesmire Cupido.
Ennek fele sem tréfa, pihennem kell - talán ez a K.O?
Úgy érzem kipihentem magam:
Igen, jöhet az újabb kör - aztán majd alszok :)
Ez a kis játék több órán keresztül ment, egy kis pihenés, egy kis fekve labdázás, majd a nagy ugrabugra, és indult minden az elejétől ... végül nem maradhatott el az a rész amikor is, Cupido rám nézett, és olyan érzésem volt mintha a tekintetével elmesélte volna, hogy ez igen .... , nagyon jóóóót játszottam.
A mesélést követően, ivott és evett egy nagyot. Kíváncsi leszek milyen lesz Cupido viszonya a kádhoz amikor ismét megtelik vízzel ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése