Mindig eljön az a pont amikor, el kell rendezni az iratokat. Eddig ez egy nagyon unalmas tevékenység volt, elő kellett venni a mappákat, aztán csoportosítani kellett témakőr szerint az iratokat, majd a megfelelő mappába eltenni őket. Mondhatom semmi vidám nem volt benne, de most, hogy itt van a mi kis Cupidonk, a pakolás is sokkal másabb lett.
Az is lehet meg akarta mutatni, hogy Ő egészen másképpen szelektálná a papírokat, mondjuk szag alapján :) Biztosan lennének jó szagúak, kellemetlen illatúak, vagy éppen az is lehet, hogy a tapintásuk alapján szelektálna.
Szó ami szó, Cupido csatlakozott hozzám amikor éppen rendezgettem az iratokat, mindenbe beledugta a kis orrát, és egy egészen vicces játék is eszébe jutott. A játék nekifutással kezdődik, majd vetődéssel folytatódik, persze nagyon fontos, hogy a papír kupac tetejére kell megérkezni, ami nagyon kellemesen továbbcsúszik, pláne akkor ha pár műanyag bugyi is van már a pakliban ;) Ez olyan jó móka, hogy több alkalommal meg kellett ismételnie - teljesen úgy éreztem magam mintha Cupido csak arra várna, hogy pontozzam az ugrásait.
És igen ahogy jöttek az ugrások, úgy jöttek a pontok is:
A díjnyertes ugrások után, eljött az a pont :) , hogy hatékonyan pakolhattam, mert a mi kis hősünk elfáradt ...., durmolt is egyet, de csak a maga macskás módján ...
(macska alvás: azt jelenti, hogy amint valami érdekeset, hall vagy érez, akkor bevetésre kész)
A pakolásban éppen ott tartottam, hogy behozok egy szatyrot és összegyűjtöm benne azokat a papírokat, amelyeket kidobásra ítéltem. Rossz vagy éppen jó szatyrot választottam - ez csak megközelítés kérdése. Cupido szemszögéből biztosan jót választottam, olyat ami harsány, jó ráugrani, és még emlékezteti is arra, hogy mintha ilyen szatyorból szoktak volna előkerülni a finomságok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése